NYIRI LÁSZLÓ PROFESSOR EMERITUS
1932-2021
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették, tisztelték, hogy Prof. Dr. Nyiri László a mezőgazdasági tudomány doktora, Professor Emeritus 2021. november 27-én, életének 90. évében elhunyt.
Nyiri László 1932. november 23-án született Pestszentlőrincen. Egyetemi tanulmányait az Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karán, Gödöllőn végezte. Egyetemi tanulmányai befejezésével Mosonmagyaróváron az Észak-Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben kezdte kutatói pályáját 1957-ben. Ez a kutatóintézet meghatározó jelentőségű volt Nyiri László egész pályája során, itt ismerkedett meg a kísérletezés rejtelmeivel. Kezdetben gyepjavítási és eróziós kutatásokkal foglalkozott, eredményeit az 1962-ben megvédett doktori disszertációjában foglalta össze.
A Kísérleti Intézetnek a Mezőgazdasági Akadémiával történt egyesítését követően a Növénytermesztési Tanszéken lett egyetemi tanársegéd, majd 1954-től egyetemi adjunktus. Ekkor már önállóan oktatta a „Földműveléstan” c. tárgyat. Az oktatás során új, a saját elképzeléseire alapozott elveket és módszereket is megismertetett a hallgatókkal a talajművelés, az erózió, a talajjavítás és az öntözés témaköreiben. 1969-ben áthelyezték a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Főiskolai Karára, ahol főiskolai tanárként megszervezte és vezette a Földműveléstani-Talajtani-Kémiai Tanszéket.
A „Talajjavítás, talajművelés komplex hatása barna erdőtalajokra” című kandidátusi értekezését 1971-ben védte meg. A Karcagi Kutatóintézettel való kapcsolata az 1970-es évek elejére, az ország mezőgazdasági kutató és oktató intézményeit integráló „programozott kutatások” indulásának idejére datálódik. Kezdetben a „Korszerű talajművelési rendszerek, módszerek, valamint a talajjavítási eljárások komplex kutatása” c. kutatási programba kapcsolódott be, melynek később vezetője is lett. 1974-ben felkínáltak neki egy tudományos főmunkatársi állást a Karcagi Talajművelési Kutatóintézetben, amit el is fogadott, így került Karcagra. 1975-től már a tudományos igazgatóhelyettesi feladatokat látta el az Intézetben, később 10 évig volt igazgató. A talajművelési kutatásokat irányító országos célprogram vezetőjeként felismerte, hogy a kémiai tulajdonságok javítása mellett – sokszor annál még nagyobb hangsúllyal – szükség van a fizikai, vízforgalmi tulajdonságok javítására is. Éppen ezért Karcagon is első teendői közé tartozott a talajfizikai laboratórium bővítése, alkalmassá tétele nagy térfogatú, eredeti szerkezetű talajoszlopok fizikai, vízforgalmi tulajdonságainak vizsgálatára.
A talajjavítási kutatásainak eredményei közvetlenül beépültek a MÉM NAK Trágyázási Útmutatójába és az általa összeállított talajjavítási tanácsadó füzetekbe. Komplex szemlélete vezette akkor, amikor irányításával létrejött a karcagpusztai komplex meliorációs modelltelep. Ez hazánk első síkvidéki komplex meliorációs modelltelepe volt, alapot adva az 1980-as években kibontakozó komplex meliorációs kutatómunkához. Ugyancsak a vízgazdálkodás fontosságának felismerése inspirálta a karcagi liziméter állomás létrehozásakor.
Kutatómunkája tudományos értékét jelzi, hogy Nyiri László 1988-ban „A talajjavítás fejlesztésének lehetőségei” c., a munkássága eredményét összefoglaló tézisekkel elnyerte a mezőgazdasági tudomány doktora tudományos fokozatot.
Tudományszervező tevékenységének eredményeként az 1990-es évek elején Karcagra került az „Alföld Program Mezőgazdaságfejlesztési Projekt” irányítása. A koordinációs munka eredményesen integrálta a mezőgazdaság valamennyi területét. Témavezetői tevékenységének eredményeként erősödött a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanszékei és intézetei közötti együttműködés. Ennek legfőbb oktatási eredményeként Nyiri László a földműveléstan tananyagfejlesztését, oktatását először a Ruzsányi László vezette Növénytermesztési Intézetben végezte, majd a Nagy János vezetésével megalakult Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézet keretében folytatta. Mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy a legújabb kutatási eredmények bekerüljenek az oktatott anyagba. Közel 20 éves vezetői tevékenységével megalapozta a kutatás mellett ízig-vérig elkötelezett kutatói-oktatói modellt. 1993-ban Nyiri László szerkesztésében jelent meg a „Földműveléstan” című tankönyv, amelyben gazdag kutatási és oktatói pályafutásának eredményeit szintetizálta. Ez a könyv ma is alapvető forrásműként szolgál a Földműveléstan oktatásában és kutatásában.
Kutatóintézeti és tanszéki munkája mellett jelentős szerepet vállalt az országos tudományszervezésben is. Tagja volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának, az MTA Növénytermesztési Bizottságának, valamint az MTA Talajtani, Agrokémiai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának 1996-ig. Alelnöke volt a DAB Mezőgazdasági Szakbizottságának, és elnöke az FM Talajtermékenységi és Földvédelmi K+F Kollégiumának. Kutató, oktató, tudományszervező munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült: Környezetünk védelméért, fejlesztéséért díj, Szolnok megye Nagydíja, Pro Universitate díj, Pro Regione Alföld díj, Jász-Nagykun-Szolnok megyéért díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, Vezekényi Ernő díj.
Munkatársai, tanítványai búcsúznak a Karcagi Kutatóintézet volt igazgatójától, a Debreceni Egyetem professor emeritusától, a Földműveléstan oktatójától. Életpályája, szemlélete a ma nevelkedő tudós generáció számára is követendő példaként szolgálhat, ugyanakkor történeti adalékot nyújt az utóbbi évtizedek mezőgazdasági kutatásának és oktatásának megismeréséhez is.
A Karcagi Kutatóintézet és a Debreceni Egyetem munkatársai emlékét megőrzik.
Dr. Blaskó Lajos Dr. Zsembeli József
ny. igazgató intézetigazgató