A Növénytermesztési Tanszék 1945-ben Pallagon kezdte oktató-kutató munkáját. Kezdetben két – Általános és Részletes – Növénytermesztési Tanszék működött.
Tanszékvezetők
- 1945-1949-ig Penyigey Dénes
- 1949-1953-ig id. Manninger G. Adolf
- 1953-1956-ig Dezső György
- 1956-1961-ig Tóth Mihály
- 1961-1982-ig Bocz Ernő
- 1982-1995-ig Ruzsányi László
- 1995-2020-ig Pepó Péter
- 2020-tól Csajbók József
A Növénytermesztési Tanszék az elmúlt évtizedekben fontos szerepet játszott a hazai mezőgazdaság fejlődésében, az agrármérnök képzésben, az oktatás-kutatás korszerűsítésében és a hazai tudományszervezésben.
A Tanszék oktatói és kutatói kiemelkedő elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában, állandóan bővülő, alkotó tevékenységgel fejlesztik azokat a személyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket, amelyek segítségével a hazai és nemzetközi ismeretek szintézisével a hallgatókat, szakembereket nemcsak a jelen, hanem a jövő feladataira, az EU csatlakozás és tagság követelményeire oktatni, nevelni képesek. A gyakorlati szférának pedig olyan új tudományos eredményeket nyújtanak, amelyek a hazai növénytermesztés versenyképességét javítják környezetbarát módon.
A Növénytermesztéstani Tanszék 1996-ig három diszciplína – földműveléstan, növénytermesztéstan, növénynemesítés – oktatását, kutatását végezte megfelelő komplexitást biztosítva.
1997-től önálló Tanszékké alakult a Genetika és Növénynemesítési Tanszék (vezetője: Dr. Pepó Pál), majd 1999-től létrejött a Földműveléstani Tanszék (vezetője: Dr. Nagy János), és a Növénytermesztési és Tájökológiai Tanszék (vezetője: Dr. Pepó Péter). 2021-ben a Genetika csoport beolvadásával létrejött a Növénytermesztéstani, Tájökológiai és Növénynemesítési Tanszék (vezetője: Dr. Csajbók József).
A tanszék tevékenységének meghatározó részét képezik a sokrétű, magas szintű kutatások. Az elmúlt években a tradicionális növénytermesztési kutatások tájökológiai, környezetvédelmi, termelésfiziológiai, minőségvizsgálati kutatásokkal bővültek és tették azokat még teljesebbé, komplexebbé. A globális klímaváltozás lokális hatásai jelentős módon befolyásolják a primer szántóföldi produkciós rendszerek dinamikai egyensúlyát, kapacitását, teljesítményét, végső soron a termesztés hatékonyságát. A növénytermesztési folyamatban alkalmazott agrotechnikai eljárások, beavatkozások csak akkor érhetik el a kedvező hatékonyságot, ha megfelelő tudományos ismeretekkel rendelkezünk a változások ok-okozati összefüggéseinek vonatkozásában, a beavatkozások hatásmechanizmusaival kapcsolatban.
A növénytermesztési tevékenység során olyan komplex, mesterséges ökoszisztémákat hozunk létre és tartunk fenn, jelentős anyag- és energia inputok felhasználásával, melyek alapvetően az ökológiai behatásoknak vannak kitéve. A tanszéken végzett kutatások során a növénytermesztési ökológiai rendszerekben lezajló folyamatok laboratóriumi modellezése, a szántóföldi tesztelések, majd az eredmények szántóföldi validálása, nagymértékben hozzájárulnak a növénytermesztési rendszerek ökológiai és ökonómiai hatékonyságának javításához.
A tanszék hatékonyan egyesíti az oktatási, kutatási és szaktanácsadási tevékenység területén az alap-, alapozó és alkalmazotti diszciplína területeket a növénytudományok vonatkozásában. Kiemelkedő munkát végez a hazai szaktanácsadás fejlesztésében, biztosítja az észak-alföldi és a kelet-magyarországi régiók szakembereinek és termelőinek folyamatos továbbképzését.